Csiperó

Másfél évtized és nyolc fesztivál után, a kilencedik előtt – finoman szólva – nevetségesnek hatna újból azzal kezdeni: mi is ez az egész. Úgyhogy Farkas Gáborral, a rendező Európa Jövője Egyesület elnökével is rögtön a közepébe vágtunk. – Ebben az esztendőben 48 vendégcsoport jön a találkozóra, ebből 38 külföldi cserecsoport, vagyis az ő látogatásukat jövő nyáron a magyar vendéglátók viszonozzák. A többi tíz a saját költségén vesz részt a kecskeméti fesztiválon – van, amelyik három napig, van, amelyik elejétől a végéig. Külön „kontingenst” alkotnak már a különprogramra szerveződött csoportok, mint amilyen a Kincskereső tábor, a Bábel ifjúsági EU-s szeminárium vagy a Főnix nemzetközi tánc-alkotótábor. Ami a külföldi vendégek számát illeti: az idén már kétezer körül van. Ez egyrészt azt jelenti, hogy minden korábbit túlszárnyal a kilencedik találkozó, másrészt azt, hogy elérkeztünk határainkhoz. Ennél több vendégfogadó-kapacitást és szálláshelyet nem tudunk előteremteni. Főképp, hogy ma már nem olyan egyszerű a képlet, mint a korábbi találkozók idején: egyszerűen kisorsoltuk az iskolák között a külföldi csoportokat. Ma már ilyen intézményi kereteken kívül is szerveződnek „civil” vendégfogadó-társaságok. – Ugyanakkor nemcsak a résztvevők száma érzékelteti a fesztivál méreteit, hanem a hihetetlen programgazdagság is. – Találkozóról találkozóra bővítjük magunk is a kínálatot, de meg is keresnek minket újabb és újabb ötletekkel, pluszrendezvényekkel, amit a Csiperó égisze alatt, a fesztiválhoz kapcsolódva szeretnének megvalósítani. Mindegyik megmelengeti a szívünket, de mindent mi sem tudunk felkarolni, a programba építeni. A dolog feltehetően annak köszönhető, hogy a Csiperó név ma már minőségi garanciát jelent és nagy vonzerővel bír. Hadd ne mondjam: vannak élelmes vállalkozók, akik még lenyúlni is megpróbálják. Legutóbb egy nyelviskola hirdetésében láttam felbukkanni. Mindenesetre a rendezvény ma már ott tart, hogy az alapötlet, Európa gyermekeinek találkozója mellett kialakult egy korántsem B kategóriás művészeti fesztivál is. És amit a legjobb visszahallanom: sok családnál a rokonság is úgy időzíti már a kecskeméti látogatást, hogy a találkozó idejére essen. – A teljesség igénye nélkül emeljünk ki a látni- és hallanivalókból néhány igazán különleges csemegét! Érkezik például egy finn bábszínházi társulat, amelyik nem mindennapi produkciót ígér. – A három fiú- és egyetlen lánytársuk sugárzó tehetségek, Ouluban láttam őket tavaly szeptemberben. A 250 ezres finn város hihetetlen szellemiségét tükrözi az, amit csinálnak. Oulu a „finn tudásipar” központja: a hatalmas egyetem mellett ott sorakoznak a tudásra, kreativitásra, innovációra épülő ipar nagy cégközpontjai, ott van például a Nokia székhelye is. (Nokia egyébként egy kis falu Oulu mellett.) Kijön a friss diplomás mérnök az egyetemről, és két lépéssel odébb jó eséllyel várja egy állás. Nos, ebből a városból érkezik ez a társulat, mely ugyanazt a kreativitást és tudást mutatja fel előadásával, ami egy mobiltelefonban is benne rejlik. Negyvenöt perces előadásuk – a Carmen – angol nyelven hangzik el, de az is élvezi, aki egy kukkot sem beszél angolul. Kesztyűbábjaikon kívül mindössze négy Euro-raklapra van szükségük, hogy vár, ágy vagy ház legyen belőle. Még némi szárítókötél és néhány száradó ruha a díszletük. Ideutazásukat Oulu finanszírozza, produkciójuknak viszont a Ciróka Bábszínház ad otthont. A finn városból egyébként gyerekcsoportot is fogadunk. – Bár volt már rá példa, hogy felhőszakadás mosta el a fesztivál megnyitóünnepségét, olyan özönvíztől talán mégsem kell tartanunk, mint amilyennel Noénak kellett megbirkóznia. Az idei Csiperón mégis egy hajót ácsolnak a kecskeméti főtér egyik végébe. – Szerencsére nem az a célja, hogy életeket mentsen meg, hanem a játék. Nem is vízen járó hajóról van szó: egy tíz méter hosszú, két és fél méter magas fa hajóhintáról, ami a mérleghinta elvén működik. Csak akkor mozdul, ha a rajta-benne ülők együttműködnek, és nekik maguknak kell rájönniük, hogyan hozható lendületbe a szerkezet. Tervezője Huszár András fiatal építész, akinek a feje tele van hasonló ötletekkel. A Nagytemplom hátánál lehet kipróbálni a hajót, ami a fesztivál végén a Méntelekért Alapítványé lesz, lévén elnöke, Horváth Gyula segédkezett a megvalósításban.