Csiperó

A gyermektalálkozó elérte a maximális méretet

Az Európa Jövője Egyesület elnöke, Farkas Gábor értékelte az eddigi legnagyobb találkozót. - Minden idők legnagyobb Csiperó fesztiválját rendezték idén. Bővülhet még a rendezvény? kérdeztük az elnököt. - Elértük a maximumot - mondja Farkas Gábor. Ennél többet nem bír el sem a város, sem a szervezőgárdánk. Most 24 ország 46 gyerekcsoportját látták vendégül a fogadó családok. A világzenekar résztvevőivel együtt 32 országból érkeztek fiatalok. Így összesen tízezer gyerek fordult már meg nálunk a Csiperó meghívására és ugyanennyi kecskeméti járt velünk külföldön. Rengetegen tartják a kapcsolatot az egyesület tudtán, jobban mondva szervezetén kívül is. A résztvevők első generációja most kezd munkába állni. Nemsokára kiderül, hogy milyen gazdasági hozadéka lesz annak, hogy ezek a fiatalok egyszer remekül érezték magukat Kecskeméten. A következő, tizedik találkozóra egyébként mindenkit meg akarunk hívni, aki eddig nálunk járt. És ezzel máris magamnak mondtam ellent, hiszen a jubileumi találkozó óriási horderejű lesz, jóval túlmutat majd az eddigi méreteken. De utána tényleg visszaállunk a kétezer fős keretre. Alig lett vége a mostani Csiperó találkozónak, a szervező Európa Jövője Egyesület elnöke, Farkas Gábor máris a következő fesztiválról beszél - Nem pihennek a kettő között? - Nincs megállás. A gyerekek ugyan hazamentek, de a számlák még rendezetlenek. Hetvenöt millió forintos költségvetésből dolgoztunk. Amíg minden fillér a helyére kerül, ősz lesz. Közben érkeznek a köszönőlevelek a világ minden tájáról, amelyekre szintén illik válaszolni. Hozzáteszem: nemcsak akkor van dolgunk, amikor mi fogadjuk a külföldi gyerekeket. A mieink utaznak ki minden páratlan évben, ami szintén sok előkészületet igényel. Szerződést kötünk a külföldi iskolákkal arról, hogy mikor és hány magyar gyereket fogadnak. Ezen kívül a Csiperó már régóta nemcsak a gyerektalálkozókról szól. – Mire gondol? – Rengeteg egyéb, főleg jótékonysági tevékenység kapcsolódik egyesületünkhöz. Úgy látom, hatalmas igény a politikai, vallási rendszerektől független civil összetartásra, összetartozásra. Igyekszünk sokat adni, s ezért sokat is kapunk. Előfordult, hogy valakinek feleslegessé vált négy hűtőszekrénye, s a mi egyesületünknek adta. Nem utasítottuk vissza. Elraktároztuk és amikor jött a nyár, megtaláltuk a rászorulókat is. – Ilyen társadalmi támogatottság mellett sosem gondoltak még arra, hogy képviselő-jelölteket indítsanak az önkormányzati választásokon? – Nem mondom, régebben eljátszottunk a gondolattal, de végül leszögeztük, hogy nem politizálunk. Már az egyesület megalapítása is jelképes ilyen szempontból, hiszen az alakuló ülést 1990. szeptemberében a választásokat megelőző kapmánycsendben hívtuk össze. Szeretném, ha az a politikai csend mindig tartana a Csiperón belül. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a politizáló szimpatizánsokat kizárjuk, most is minden pártból vannak támogatóink. Egymás ellenfelei, csipero-ügyben mégis összefognak. Nem is helyi, hanem kormányzati szinten nehezebb a dolgunk. A Csipero állandó elem, a nagypolitikai részéről viszont állandóan változnak a szereplők. Mire elmagyarázzuk az újszülöttnek, kik vagyunk, mit csinálunk, addigra általában valamilyen okból jön a személyi változás. – Említette az önkénteseket. Ők a régi csiperósok, vagy a szüleik? – Ők is, de nem csak ez a réteg. A Csiperó hallatán megnyílnak az ajtók, én már meg sem lepődök ezeken a kisebb-nagyobb csodákon. Most például a Nagytemplom mögött állt a hintahajó. A terveket egy fiatal építész bocsátotta a rendelkezésünkre pár héttel a fesztivál kezdése előtt. A legnagyobb akadály először az anyag biztosítása volt. Öt köbméter fenyő kellett volna. A terveket egy kocsmában nézegettük, ahol a pincér fültanúja volt a beszélgetésnek. Odajött és odasúgta az egyik tüzép nevét. Felhívtuk, és már meg is volt a faanyag. Jött a megvalósítás. Önkéntes most is volt bőven, de ide szakember és szerszámok is kellettek. Végül a ménteleki Csipero-csoport felvállalta a hajó elkészítését, ezért kapták meg ők a találkozó után. Nagyban építkeztünk a templom mögött, amikor jöttek a munkaügyi ellenőrök. Nem tudtak velünk mit kezdeni. Nem voltunk alkalmazottak, a szerszámokról nem volt listánk. A hivatalos szervek nem tudnak mit kezdeni az önkéntesség fogalmával. Meg is bírságoltak minket kétszázezer forintra, de megmondtam, hogy nem fizetjük ki. Végül elmentek. A hajót az Arany János Általános Iskola tornatermének köteleivel állítottuk talpra a tűzoltók segítségével. Ők voltak egyébként a tesztközönség is, először a lánglovagok hintáztatták meg a hajót. A megyei kórház a találkozó idejére úgy szervezte a munkát, hogy mindig idegennyelvet beszélő orvosok voltak ügyeletben, de volt olyan vállalkozó is, aki ötven határon túli gyereket hívott meg palacsintázni. Estig tudnám sorolni a hasonló felajánlásokat. – Nem történt valami váratlan, különös esemény? – Semmi. Most még a kerekegyházi lovastanyán sem haraptak a lovak. Talán éppen ez a különös. Úgy volt itt kétezer gyerek és úgy telt meg minden éjszaka a főtér, hogy még csak egy zsebtolvajlásról sem szereztünk tudomást, és egy baleset sem történt. Ez nem csupán a jó sors műve, hanem a rengeteg előkészületé is. A pikniknap előtt például az erdészet kétszer is kullancsirtást végzett a területen. Az egész Csiperó nem ér annyit, hogy egy gyerek fertőzést kapjon. Jó célt szolgálunk, sokan mellénk állnak, talán még a jó szerencse is.

Leave a Reply

Név (kötelező)

Email (nem jelenik meg) (kötelező)

Honlap